Láma Csöpel gondolatai a Kreatív Műhelyről

Újraéled a Kreatív műhely

Tiszteletreméltó Láma Csöpel inspirálására újraéled a Kreatív Műhely.
Havonta egyszer szombatonként találkozunk. Délelőtt kézműves műhelymunka folyik majd egy meghívott oktatóval, délután pedig a (D-klub előtt) lesz beszélgetés, ötletelgetés, konzultáció. Alkotómunkánk egy adott témakörhöz kapcsolódik, ami jelenleg egy a halálról szóló tibeti mese (Egy házasság elő- és utójátékkal). A következő hetek-hónapok során ezt a mesét dolgozzuk fel. (a mesét elolvashatod később)
Tervezünk egy kiállítással egybekötött ünnepséget (vagy ünnepséggel egybekötött kiállítást), ahol bemutatjuk az elkészült munkákat.


Tiszteletreméltó Láma Csöpel tanítása a Kreatív Műhelyről

A terv
A kezdeti terv szerint a Műhelyben önállóan dolgoznának az emberek, a maguk kreatív módjain, ki-ki úgy és azzal a módszerrel, amivel szeretne. Havonta egyszer találkoznátok, és megosztanátok a gondolatokat, tapasztalatokat, bemutatnátok az alkotásokat, s ezt követné a továbblépés.

A dharma és a Műhely
A Műhelyt nagyon jó dolognak tartom, mert a dharmát – ami csodálatos – mindenkinek a maga módján kell megközelítenie, akkor lesz belőle az illetőnek haszna. Tehát a dharmát nem kell betanulni és felmondani, mint az iskolában. A dharma olyan dolog, aminek érlelődni kell mibennünk, a magunk személyes módján. Ezt nagyon fontos érteni.

Egy jelképrendszer
A dharma minden országban kapcsolódik az ottani kultúrához. A dharmának nyelve van, jelképrendszere van. A tibetieknek megvan a komplett kulturális hátterük a dharmához. Ha az ember megmutatja a tibetieknek a lét köréről készült festményt, az nekik rögtön jelent valamit, méghozzá sokrétű jelentést hordoz, s nem csak szavakban leírható jelentést. Most a dharma eljött Tibetből mihozzánk, s mi főleg szavakkal közelítjük meg. A tibetiek sok mindent le tudnak olvasni a képről, mert egy olyan nyelvezetben jelenik meg, ami számukra otthonos és közeli, amit az anyatejjel együtt magukba szívtak.

Egzotikusból természetes
Minekünk a tibeti jelképrendszer egyáltalán nem otthonos közeg. Számunkra ez egzotikus. Ahelyett, hogy a jelentést, a tartalmat látnánk, mi az egzotikumot látjuk, hogy milyen érdekes, milyen szépek a színek, hogy miért vigyorognak a koponyák, és így tovább. Egy csomó dolgot észreveszünk, ám pont a lényeget nem látjuk. Ezért rendkívül fontos lenne a saját nyelvünkön, a saját módunkon feldolgozni a dharmát, méghozzá úgy, hogy ki-ki a maga módján kezdjen hozzá, kreatívan, hogy ne csak a szó szintjén maradjon meg a dharma. Ami a szó szintjén van, az nagyon kis nyereség.

Jelenlegi témánk: a halál
Például azt mondjuk, a téma a halál. Ez nem csak a tibeti buddhizmusra jellemző téma, hanem a mi kultúránkra is. Vegyük csak a magyar népi kultúrát, vagy az európai kultúrát, az irodalmat, vagy a filmeket – mind teli van a halállal. Az évezredek során számtalan mű született a világon mindenütt – beleértve Európát, így Magyarországot is –, ami a halál témáját dolgozza fel.

Tevékenyen, kreatívan
Nem kell sokat magyarázni, inkább össze kell szedni a dolgokat, így a magunk módján feldolgozzuk a halált. A munka táplálkozhat személyes élményekből, tapasztalatokból, vagy beszélgetésekből, irodalomból, a filmművészetből vagy akármiből. Alkotómunka gyanánt lehet verset írni, fotómontázst csinálni, kisfilmet forgatni, rajzolni, festeni, anyagot gyűjteni. Például, ha olvasunk egy darabot, ahol a halál téma felmerül, és az megérint, ezért szívesen foglalkoznánk még vele, akkor összevethetjük, mit mond ugyanerről a dharma. S abból, hogy ezt a munkát több ember is végzi, nagyon érdekes dolgok születhetnek – a résztvevők számára is, és a kívülállók számára is.
Például, fel lehet dolgozni a buddhista meditáció alapjait, a négy alapgondolatot, aminek egyik része a halál, a mulandóság. Feldolgozhatja ezt mindenki a maga számára, a maga személyes módján. Nem csak úgy, hogy megnézzük, mit mond a tibeti buddhizmus a halálról. Abból magából még semmi hasznunk nincs. Abból van hasznunk, ha letisztázzuk, hogy mi magunk mit hiszünk a halálról, hogy miként tudjuk megemészteni, feldolgozni a kérdést. Nagyon tanulságos dolgok jöhetnek ebből ki. Érdekes dolgok történhetnek bennünk. Tehát ez fajta munka a megértésnek egy igen fontos útja.

A lehetőség itt van
Jelenleg itt van ez a lehetőség, áll a Karmapa Ház. Itt lehet találkozni, van technika a munkához, van tér, van alkalom, fűtés, világítás, és van kulcs, amivel be lehet jönni. Ez egy óriási lehetőség. Aztán ki tudja, hogy meddig van ez így.

Aki kedvet kapott a csatlakozáshoz, jelentkezhet e-mailben a freezsolo@gmail.com-on Kóté Zsoltnál.

EGY HÁZASSÁG ELŐ- ÉS UTÓJÁTÉKKAL

Ki a párom?

VOLT EGYSZER EGY EMBER Tibetben, aki elment a vásárba, és a vásárban látott egy vándorló szerzetest. Ezek a szerzetesek, tibeti szokás szerint, vallási témájú festményeket mutattak meg a népnek, amelyek a szentek életét, Buddha, Milarepa, Congkapa, vagy más nagy tanítók életét ábrázolják. Ülnek, olvasnak egy könyvből, és magyarázzák a képen látható dolgokat, elmondják a tanító életét. Ezt látta a mi emberünk, a szerzetest már egy nagy csoport vette körül, és hallgatták. Ő is megállt hallgatni a történetet, nagyon szépnek találta, és ahogy hallgatta, volt ott egy kő, arra letelepedett.
Jól indul a történet… a baj itt kezdődött, mert a kő alatt ott tanyázott egy béka, és amikor a jólélek leült, a kő megbillent és agyonnyomta a békát. A béka kimúlt. Az ember ezt nem tudta, mit sem tudott a békáról.
A béka viszont ahogy meghalt, odakerült a Halál Ura ítélőszéke elé, és rendívül mérges volt az emberre.
- Én kérem szépen nem csináltam semmit, engem azonnal engedjenek vissza az élők világába, mert az, hogy meghaltam, nem az én hibám, jött egy gonosz ember és agyonnyomott egy nagy kővel. Ez történt, én ártatlan vagyok, azonnal tessék engem visszaengedni. Nekem dolgom van, én élni akarok, micsoda pimaszság az, hogy az embert csak úgy a Halál Ura elé hozzák, molesztálják ok nélkül, kérem szépen, engedjenek engem vissza. – Rendkívül mérges volt, haragudott, főleg az emberre. – Micsoda egy alak, én csak ott ültem a kő alatt az árnyékban, hallgattam a tanítást ő meg engem agyonnyomott.
A béka így méltatlankodott, és aztán továbbment mérgében, gyűlölködésében, és követelte, hogy azonnal hozzák elé az embert.
- Ha valakinek itt kell lennie, akkor az az ember, engem pedig engedjenek el. Azt az embert azonnal küldjék a pokolba, mert gonosz, ilyet tesz egy szerencsétlen, jó szándékú békával, aki a szent tanítást hallgatja.
A Halál Ura azt mondja erre:
- Várj egy pillanatra, mert ha ez így van ahogy mondod, ez egy érdekes eset, utánanézünk. – hívta az írnokot, fellapozták a nagy könyvben, megtalálták a békát, a halála napja be volt írva az aznapi dátumra, és mondták neki:
- Te béka, ez stimmel. Neked ma van a halálod napja, azért haltál meg. Nem mehetsz sehova, itt kell maradnod.
A béka csak fortyogott:
- Kérem szépen ez igazságtalanság, azt az embert hozzák ide azonnal, és küldjék a pokolba.
- Nyugodj meg és várj – mondta a Halál Ura a békának – ha az emberednek eljön a halála napja, akkor úgyis jön, magától. Egyelőre úgy látszik, még nem jött el az ideje.
A béka várakozó álláspontra helyezkedett, aztán telt-múlt az idő, és egyszer csak megjelent az ember. Őt is odahozták az ítélőszék elé.
- Ő az, ő az! – kiáltotta a béka – Azonnal küldjétek a pokolba, micsoda gonosz ember, ő ölt meg engem szerencsétlen, ártatlan békát!
Az ember nem értett semmit. A Halál Ura megkérdezi:
- Te ember, te ölted meg ezt a békát?
- Dehogy öltem meg, sose láttam ezt a békát, nem öltem meg.
A béka elmondja megint ami történt, mire a Halál Ura megkérdezi:
- Na, igaz ez?
- Az a helyzet, hogy én tényleg ott voltam, és hallgattam a tanítást, leültem egy kőre, de én nem láttam, és nem öltem meg semmilyen békát.
Végül is a Halál Ura meghozza döntését:
- Az embert most nem lehet elküldeni a pokolba, mert ártatlan. Igaz, hogy megölt téged béka, de nem tudott róla. Nem szándékkal tette, ezért ártatlan. Most téged sem tudunk elküldeni a pokolba, habár megérdemelnéd, mert ilyen mérges és gyűlölködő békát nem láttam még, úgyhogy a következő az ítélet: Most mind a ketten újjá fogtok születni, embernek születtek, férj, feleség lesz belőletek.
Úgy is történt, és utána együtt mentek a pokolba.

*

Nyilvánvaló, hogy történetünk békájából hiányzott a tiszta szemlélet, és ezért az ember ártatlan cselekedetében gonosz szándékot látott. Mivel sosem láthatjuk mások szándékait, a legjobb amit magunkért tehetünk az, hogy mindig tiszta a szemléletünk, és mindig feltétel nélküli megbocsátást gyakorolunk.